Bobath terápia

A Bobath házaspár által kidolgozott és az egész világon elterjedt ún. Bobath- módszer a korai agykárosodás okozta mozgás rendellenességek esetében alkalmazott mozgásterápiás eljárás.

Bobath, módszerének középpontjába a tónus normalizálását állította (reflexgátló helyzetek), a gátlás és facilitálás együttesének eredményeként létrejött mozgássorok passzív-aktív gyakoroltatását. A fiziológiás fejlődésen alapuló mozgáselemzésben a kialakult megoldási módokban, a tartási és mozgási problémák feltárásában valamint az arra épülő problémamegoldó folyamat aktiválásában határozza meg a kezelés lényegét, a szükséges egyéni technika megválasztását.

A kezelés lényegét meghatározó célkitűzés, amely egyben közvetlen terápiás célként is megfogalmazódik befolyásolja a kezelés menetét, gyakoriságát, az alkalmazott technikákat.

A klinikai tünetektől és a károsodás súlyosságától függően az alapvető tartási és mozgási funkciók megtanítása, fiziológiás minta kivitelezése és fejlesztése az IPC mozgásterápiának az alapja, a motoros képességek fejlesztésének kulcsa:

  • fejkontroll kialakítása, a nyak mobilitása
  • törzs rotáció és fordulás,
  • felegyenesedés, a törzskontroll kialakítása
  • kéz és lábtámasz, az ugráskészség kialakítása és fejlesztése, megfelelő súlyélmény nyújtásával
  • statikus és dinamikus egyensúly fejlesztése minden testhelyzetben, súlypont áthelyezés a függőleges tengely körül
  • életkornak megfelelő testhelyzetek és helyváltoztatások, valamint a helyváltoztatási formák tanítása, a manipuláció,eszközhasználat, önkiszolgálás stb.

A módszer segít megelőzni, illetve korrigálni az ízületi mobilitás csökkenését, deformitások kialakulását, és izomerő csökkenést, a fiziológiástól eltérő, kompenzáló mozgás szinergizmusokat.

A helyes testhelyzet megválasztása az ICP-s gyerekek gondozásában alapvető. Célja az átlagostól eltérő tartásformák, mozgásminták gátlása, disszociációja,a tónus lehetséges befolyásolása,az optimális statikus és dinamikus egyensúlyhelyzet segítése. A megfelelő testhelyzet egyéni megválasztása a jellemző klinikai tünetekből, annak súlyosságától és végzendő mozgásos feladattól függ. Az egyéni állapottól függően az adaptációs eszközök is segíthetik a helyes testhelyzetet megtartását, ilyenek pl a csípő addukciós spazmusának gátlása ékkel, lábtámasz segítő alátámasztás, vagy a helyes, fiziológiás végtag tartásokat elősegítő egyéni kiegészítő megoldások.
Az egyéni testhelyzet tevékenységfüggő. Más testhelyzet választható a fogmosáshoz,a játékhoz, a tanuláshoz. A jó és biztos alaphelyzetben az IPC-s gyerek képes ellazulni, oldódnak kóros tartásai, csökkenhet izmainak feszessége, képessé válik tevékenykedésre.

Pl ilyen testhelyzet a lovagló ülés. Ez a testhelyzet többféle céllal is alkalmazható és számos tevékenység tanítását teszi lehetővé. Segíthet a törzs- felegyenesítést, a fejj kontroll kialakulását is. Ebben a testhelyzetben könnyebb a vállövet és a karokat előre hozni, lehetővé válik a szem-kéz koordináció,a hát és a fej jó helyzete segíti a szájzárás megtanulását,az eszközhasználatot, tevékenykedést.

A disszociáció - szétválasztás, megtörés, visszafordítás jelenségén olyan folyamatot értünk, amely a kóros szinergizmusokat nemcsak megtöri, megszakítja, hanem egyben hat is ellene. Önmagában az optimális testhelyzet is a disszociáció körébe tartozik. A jól megválasztott testhelyzet nem csak lehetőség, esély a jobb mozgásra, hanem egyben korrekció is. Megtöri, visszafordítja a kóros mozgásmintát és – optimális esetben- a korrekció szabályának is megfelel, korrigálja a hibás tartást,a hibás mozgás kivitelezést.

Minták a visszafordítás jelenségére:

  • extenziós típusú kóros szinergizmus megtörése a flexiós helyzet provokálásával
  • fektetés, ültetés, járás stb.

Manuális megsegítés

Nagyon gyakran szükséges az egyéni testhelyzetben a helyzet aktív megtartására, a mozdulat elindítására,a korrekció megéreztetésére különböző manuális megsegítéseket alkalmazni. Bobath szerint ennek egyik módja az ún. facilitáció. Ez a technika eredetileg az automatikus mozgásválaszt kiváltását célozza. Adaptálása a hozzásegítés, mozgásindítás,a helyes mozdulat megéreztetését jelentheti. Alkalmazásának célja egyértelműen az aktivitás segítése, felhasználásánál alapvető hogy csak annyit és csak ott facilitáljunk, amely feltétlen szükségeges önálló aktív helyzetmegtartás vagy a mozgás eléréséhez. Olyan mértékben kell csökkenteni a segítségadást, amennyire növekszik a gyerek aktivitása. Akkor jó a facilitálás ha kiváltja a reakciót, segíti az aktív mozgást, ha biztonságot ad, de nem végzi el helyette.
A terapeuta keze ugyanakkor információ-felvevő is , hiszen kezével megérezheti a lazulást,a feszesség növekedését, megérzi, hol és mennyi megsegítés ellenőrzés szükséges.

A stabilizálás főként hipotónia, ataxia, esetenként atetótikus tünet együttes kezelésében alkalmazható: erős ritmikus nyomás alkalmazása fentről lefele:fejre vállra, kéztámaszra. Célja a tónus növelése s testhelyzet megéreztetése és megtartása.

Forrás: http://www.mackorendelo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=87&Itemid=116

Szeged Gyerekvilág magánrendelő,
Újszeged, Fő fasor 53/B. földszint

Szeged SZTE Gyermekklinika, Koraszülött utógondozás és rehabilitáció,
Temesvári krt. 35-37.

Hódmezővásárhely Erzsébet Kórház, Gyermek osztály, Rehabilitációs részleg,
Dr. Imre József u. 2.

Makó Makói Kórház, Gyermek rehabilitációs szakrendelés,
Kórház u. 2.

bejelentkezés: 70-22-11-201